Tanulságos esetek, érdekes kérdések

Tanulságos esetek, gyakori tévedések a közlekedésben

Az elsőbbség - elsőség problematikája.

A KRESZ meghatározza az elsőbbség fogalmát, ám sajnos a gépjárművezető képzés, -vizsgáztatás területén didaktikai megfontolásból olyan példákkal igyekeztünk megértetni a szabályokat, ami gyakran így kezdődik: A képen látható útkereszteződésben a közlekedés melyik résztvevője haladhat át elsőként? És ekkor a tanulókban óhatatlanul rögzül az elsőség, elsőbbség fogalmak kvázi azonossága. Ebből aztán egyenesen következett az elsőbbségre vonatkozó szabályok téves értelmezése. Az oktatás során példaként bemutatott szituáció egy statikus helyzetet ábrázol, ezzel szemben a valóságos közlekedési szituációk mindig dinamikusak. Mert a közlekedés - a lényegéből fakadóan - mozgás! Tehát a közlekedés részvevőinek nem csak térbeli helyzeteik vannak, hanem mozgási irányaik és sebességük is. Ezért aztán egyáltalán nem zárható ki az a helyzet, ahol az egyébként elsőbbségadásra kötelezett jármű haladhat át elsőként, ha ezzel az elsőbbséggel rendelkező jármű tovább haladási jogát biztosítja oly módon, hogy nem kényszerítheti haladási irányának vagy sebességének hirtelen megváltoztatására, illetve azt a gyalogost, akinek elsőbbsége van, az elsőbbségre kötelezett nem akadályozza és nem zavarja áthaladásában. És itt szólni kell egy nagyon fontos jogértelmezési elvről: a fogalmakat - így a "zavarás" fogalmát is - a jogszabályok által rögzített definíció szerint kell értelmezni, nem a köznyelvben még elfogadott szokások szerint.

Egy példa: A köznyelvben elfogadható, ha valaki kijelenti, hogy Őt zavarja az, ha nézik... No képzeljük csak el, mi lenne, ha ezen okból megbüntetnének minden járművezetőt, aki ránéz az előtte áthaladó gyalogosra, akit zavarja, ha nézik.

A gyalogos átkelőhely előtt kötelező megállni, ha azon gyalogos tartózkodik.

Nagyon sokan gondolják azt tévesen, hogy az állítás igaz, ám a valóság sokkal árnyaltabb:

A kijelölt gyalogos átkelőhely előtt szükség esetén kell megállni akkor, ha a gyalogos áthaladását annak zavarása nélkül más módon nem lehet biztosítani, vagy ha több forgalmi sávos úton a másik sávban mellettünk haladó jármű a gyalogos átkelőhely előtt megállt.

A téves értelmezés betartásával sok helyen teljesen lehetetlenné válna a közlekedés. Példa: Nagy forgalmú jelzőlámpával irányított útkereszteződésben a kanyarodó járművek a gyalogosokkal azonos időtartamban kapnak zöld jelzést. A jobbra kanyarodó jármű vezetője megvárja amíg a szabad jelzést kapott gyalogosok elhaladnak előtte és ez után a gyalogosok mögött bekanyarodik. A szemből érkező gyalogosok még nem értek a kanyarodó jármű elé, tehát őket nem akadályozza az áthaladásukban. De előfordulhat az is, hogy a több sávos útra balra bekanyarodó jármű áthajt a gyalogos átkelőn mielőtt az úttest széléről induló gyalogosok elérnék az átkelőhely közepét. A járművezető egyik esetben sem állt járművével mindaddig a gyalogátkelőhely előtt, amíg az teljesen elnéptelenedett volna. Ha a jobbra, és a balra kanyarodó járművek mindegyike kénytelen lenne megvárni amíg a gyalogos átkelőhely teljes hosszában kiürül, akkor csúcsforgalomban sok helyen megbénulna a közlekedés, hiszen a kanyarodó járművek mögött álló egyenesen tovább haladni szándékozók sem tudnának áthaladni a kereszteződésen.

Az elsőbbségre jogosult nem tehető felelőssé a közúti baleset okozásáért még abban az esetben sem, ha a megengedett sebességet túllépte.

No ez is egy gyakori téves elképzelés. Ugyancsak ide tartozik az a tévedés is, miszerint: "Aki az elsőbbségadási kötelezettségét megszegte, annak a felelőssége semmilyen körülmények között nem zárható ki." A helyes értelmezés ezzel szemben így szól: "A közúti közlekedés szabályai szerint elsőbbségadásra kötelezett általában akkor is felelősséggel tartozik az elsőbbségadási szabályok megszegéséért, ha az elsőbbségre jogosult a megengedett sebességet túllépte. Kizárhatja a felelősségét, ha az elsőbbségadási kötelezettsége szempontjából jelentős körülményeket az elsőbbségre jogosult szabályszegése következtében nem észlelhette, vagy, ha e körülményekre nézve az elsőbbségre jogosult megtévesztette." (6/1998. BJE számú büntető jogegységi határozat - KÚRIA)

Ha a közúti közlekedési baleset több résztvevője is elkövetett valamilyen szabálysértést, akkor a kárfelelősség és a büntetési bírság is megoszlik a résztvevők között.

Közlekedési ügyekben eljáró rendőrök szerint ezt sok járművezető így gondolja. Ám ezzel szemben a valóság nagyon más. Vegyünk egy példát: "A" jármű vezetője elsőbbségadási kötelezettségét megszegve összeütközik a főútvonalon haladó "B" járművel. A "B" jármű mögött haladó "C" jármű bele ütközik mindkét járműbe. A kiérkező rendőrök megállapítják: "A" jármű vezetője elsőbbségadási kötelezettségét megszegte, a "B" járműnek lejárt a forgalmi engedélye, a "C" jármű vezetőjének nincs jogosítványa, mert bevonták. Megindul a szabálysértési eljárás mindhárom elkövetővel szemben. Mindenki - az általa elkövetett szabálysértés miatt - megkapja a jól megérdemelt büntetését. A kárfelelősség kérdésében a Rendőrség nem hoz határozatot, mert az nem tartozik a feladatai közé. A jogerős szabálysértési határozat, bírósági végzés természetesen tartalmazni fogja, hogy ki milyen szabálysértést követett el. Ezen határozat, bírói végzés ismeretében a kárfelelősség és a kár összegszerűségének kérdésében a biztosítók kárszakértői hoznak - a szükséges szakértői szemléket követően - általában konszenzusos döntést. Ezen döntéssel szemben az érintettek polgári peres eljárásban érvényesíthetik igényüket. A bírósághoz benyújtott keresethez mellékelni kell egy igazságügyi szakértői szakvéleményt, amely szakszerűen indokolja, levezeti a kár mértékére és jellegére vonatkozó keresetet. A biztosítók természetesen kérhetik a bíróságtól egy független igazságügyi szakértő kirendelését is. Ezen igényt a bíróság teljesíteni köteles. A perköltség még jó esetben is több százezres nagyságú lehet - beleértve az igazságügyi szakértők díjazását és a kötelezően igénybeveendő ügyvédi költségeket is - és mindezeket a pervesztesnek kell megfizetnie! 

Ha valaki hátulról beleütközik egy előtte álló járműbe, akkor esélye sincs annak, hogy megússza a felelősségre vonást, mert nem tartotta be a követési távolságot 

Ez is egy élénk tévedés! "A követési távolságra vonatkozó rendelkezés védelmi köre egymás mögött haladó járművek viszonyát szabályozza, egyéb tekintetben (például haladó jármű és álló jármű, illetve haladó jármű és gyalogos viszonylatában) nem értelmezhető." (A Kúria Bfv. II. 1.322/2013. számú döntése) Fontos továbbá, hogy a követési távolság be nem tartása tekintetében a bírói gyakorlat az, hogy a követési távolság vonatkozásában akkor tekinti egymás után azonos irányban haladóknak a járműveket, ha azok kellő ideig közel azonos sebességgel haladtak. Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az álló akadálynak ütköző jármű mögött haladóra nem vonatkoztatható a követési távolságra vonatkozó rendelkezés. Következésképpen a hátulról érkező akár vétlen is lehet! Az esetben, ha az elöl haladó jármű indokolatlanul "hirtelen fékezéssel" állította meg a járművét, holott ezt közvetlen baleseti veszély nem indokolta, akkor ő is elkövetett olyan szabálysértést, amely a baleset bekövetkezéséhez hozzájárult. Bár ez nem teszi semmissé a hátulról érkező szabálysértésének lehetőségét, tényét, a biztosítók kárszakértői kötelesek figyelembe venni a jogerős hatósági határozatot, bírói végzést és nagy valószínűséggel kármegosztást fognak majd alkalmazni. Következésképpen: a kár jelentős részét maguk a résztvevők viselik! 

Elég, ha elérjük, hogy a baleset másik résztvevője a "kék-sárga" kárbejelentőn elismerje a felelősségét. Ezt már nem vonhatja vissza és a biztosító is köteles ezt elfogadni.

Az állítás mindkét eleme téves! A nyilatkozat később visszavonható és a biztosítók sem kötelesek azt fenntartás nélkül elfogadni.  A biztosítási csalások ismert módszere, hogy a csaló keres egy "vállalkozó kedvű" teherautóst, vagy egy nulla forgalmi értékű gépkocsi tulajdonosát, aki már nagyon szívesen leadná a rendszámot, hogy megszabaduljon a gépjárműadó terhétől, ám ehhez be kellene mutatnia a környezetvédelmi ártalmatlanítást végző bontó igazolását. Csakhogy ezért fizetnie kellene. Így az neki jól jön, ha némi készpénzért cserébe bevállalja a károkozást. A kapott összegből kifizeti a bontót és még pénze is maradhat, miközben megszabadul az adótehertől is. Így a csaló nagyértékű javítást igénylő kárát a biztosító megtéríti. Nem lehet elégszer hangsúlyozni: a "vállalkozó kedvű" személy egy súlyos bűncselekmény társtettese lesz! A biztosítók milliókat áldoznak az ilyen csalások felderítésére. Könnyen lehet, hogy a "vállalkozó kedvű" személy néhány tízezer forintért éveket tölt majd rács mögött. Az is gyakori, hogy egyesek szinte ingyen "jópofaságból" vállalják be ennek a bűncselekménynek az elkövetését.

Egyébként ma már létezik egy teljesen elektronikus applikáció, amellyel teljesen "papír mentessé" tehető a kárbejelentő lap kitöltése.

A mobiltelefonos kárbejelentőről ide kattinta tudhat meg többet.  

A legfrissebb újdonság az online kamerás kárbejelentő.

Itt talál segítséget a "papír mentes" kárbejeletéshez:  

Minden esetben célszerű rendőrt hívni, ha baleset részesei vagyunk, mert ez esetben gyorsabb lesz a biztosítónál a kárigény elbírálása és megelőzzük az esetleges jogvitát a kárigény érvényesítése vonatkozásában.

Természetesen ez is minden elemében téves elképzelés! A biztosító - rendőri intézkedés esetén - köteles felfüggeszteni a kárigény elbírálását a jogerős határozat, végzés kézhez vételéig, tehát a kárrendezés lassul. A későbbi jogvita lehetőségét sem zárjuk ki, mert a Szabálysértési Hatóság (Rendőrség) határozata ellen minden érintett KIFOGÁSSAL élhet. Ez esetben a Hatóságnak csak két választási lehetősége marad: helyt ad a kifogásnak, vagy elutasítja azt, de ez utóbbi esetben az ügy átkerül a Bírósághoz. Innentől kezdve már a Bíróság hatáskörébe kerül az ügy elbírálása. A jogerős végzés megszületése akár hosszasan elhúzódhat. Ráadásul számolnunk kell azzal is, hogy a vizsgálat minden részletre kiterjedő lehet, tehát előfordulhat, hogy olyan új számunkra terhelő megállapításokat is tartalmaz majd, ami részünkről elkövetett szabálysértést állapít meg. Tehát a Bíróság nincs kötve a szabálysértési hatóság eljárásához. Ez a bírósági eljárás egészen más, mint a kárfelelősség ügyében indítható polgári peres eljárás, ahol csakis és kizárólag a benyújtott felperesi keresetben leírtakat vizsgálják.

Konklúzió:

Egy közlekedési szabálysértés, baleset összes körülményeinek vizsgálata során felmerülhetnek olyan kérdések, amelyek megválaszolásához különleges szakértelem szükséges.

Kátyúba hajtottunk, járművünk megsérült, úthiba miatt kártérítési igényt kívánunk érvényesíteni.

Elég, ha értesítjük a rendőrséget?

Nem! Ez nem elegendő!

Amennyiben sem bűncselekmény, sem szabálysértés gyanúja nem merül fel, és rendkívüli haláleset sem történt, a baleset körülményeit az általános szempontokra tekintettel a Rendőrség - bejelentés alapján jár el - és ennek során felvilágosítás-kérés keretében a jelenlévők megkérdezése, továbbá a helyszín megtekintése révén igyekszik a tényállást tisztázni. A tett megállapításokról az eljáró rendőr járőr jelentést készít, és a helyszín állapotát képfelvételekkel is dokumentálja. Ám ez a dokumentum tartalmát tekintve meg sem közelíti a rendőrségi helyszínelők által készített helyszínelői vizsgálat eredményeként készített jelentést. A 60/2010. (OT 34.) ORFK utasítás részletesen taglalja a közlekedési balesetek helyszíni szemléje alkalmával elvégzendő feladatokat, például:

• A gumiabroncsok belső nyomásának mérését minden esetbe a helyszínen - és lehetőleg a helyszíni eljárás kezdetén - kell elvégezni az esetleges nyomásvesztésből eredő hibák kizárása végett.
• Minden esetben tisztázni kell, hogy a feltalált fék-, sodródási- ún. "laposfutási" nyomot melyik jármű mely tengelyén lévő melyik gumiabroncsa hozta létre. Ennek érdekében rögzíteni kell a nyom jellemzőit, továbbá meg kell vizsgálni, hogy a járművek gumiabroncsain, azok futó- és oldalfelületén van-e az úttal, illetve "laposfutás" esetén a belső felületén a keréktárcsa peremével való érintkezésből eredő elváltozás. Fékezett kerekeken - akár feltalálható, akár nem a kerék futófelületétől (gumiabroncsától) származó látható fékezési nyom - vizsgálni kell, hogy található-e a futófelületen (gumiabroncson) a fékezésre utaló tipikus, csúszás miatt keletkező kopás vagy egyéb felületi nyom, illetve gumiabronccsal felszerelt kerék esetén a felületen a fékezés során létrejött gumi "morzsalék".
• Amennyiben a balesetkor mozgásban lévő jármű valamelyik kereke a szemle végrehajtásakor légvesztett, akkor annak meghatározása érdekében, hogy a légvesztés a baleset következtében jött létre, avagy a légvesztés még a baleset előtt következett be, vizsgálni kell, hogy van-e ún. "laposfutás"-ból eredő, a gumiabroncs és a keréktárcsán lévő elváltozás, és az út felületén a keréktárcsa peremei vagy a gumiabroncs által létrehozott (általában két párhuzamos futású, egymástól a keréktárcsa peremeinek távolságával közel megegyező távolságra elhelyezkedő) nyom.

Ám a helyszínelői vizsgálat nem "megrendelhető szolgáltatás"! 

Így hiába szeretnénk a fenti szabályok szerinti rendőrségi helyszíni szemlét, ha a fent említett feltételek egyike sem valósult meg, nem helyszínelők jönnek, hanem rendőrjárőrök. És Ők nem rendelkeznek sem hatáskörrel, sem kellő mértékű kiképzéssel a baleseti helyszínelői feladatok ellátására. Amit tehetünk, igyekszünk szemtanúkat gyűjteni, fénykép felvételeket készíteni és, ha a kár nagysága indokolttá teszi, akkor igazságügyi szakértőt megbízni a helyszíni vizsgálat elvégzésével.

Ne feledjük: polgári peres eljárásban a felperesi kárigény érvényesítése esetén a felperesé a bizonyítási teher!